B. K. S. Iyengar: A hatha jóga veleje

In: BKS Iyengar: Astadala Yogamala Vol. 2., Allied Publishers, New Delhi 2012, 146.-152. o.

A tudomány és a technológia terén tett előrelépések exponenciálisan növelték tudásunkat, ám ezt sajnálatos módon hatalmas intellektuális gyűjtögetéseink szeparálása és kategóriákra osztása kísérte. Ugyanezt a folyamatot figyelhetjük meg a jóga területén, ahol a panditok[1] szőrszálhasogató kijelentéseket tesznek, amennyiben a hatha jógát a test birodalmára korlátozzák, Patandzsali jógáját pedig a szellemiségre. Istenkáromlással egyenértékű az, ha tudásszomjunk csak értelmetlen fölosztásokra vezet és eltérít a kapcsolódás és a teljesség észlelésétől.

Az ember mint totális létező

Az ember a test, a tudat és a lélek hármassága. Hacsak testi vagy lelki betegség nem rombolja, az életerő mind a három rétegben egyenletesen, ritmikusan és zökkenőmentesen hullámzik, illetve áramlik bármiféle fölosztás nélkül. Senki sem tudja, hol végződik a test és kezdődik a tudat, és senki sem tudja, hol végződik a tudat, s kezdődik a lélek. A testet három részre oszthatjuk: külső, benső, legbenső. A külső testet kárja saríraként (fizikai test) ismerjük, ez a cselekvés lakhelye, a tudatot szúksma saríraként (finomtest), ez a gondolkodás lakhelye, s végül a lelket kárana saríraként (eredendő vagy kauzális testként), ami az örökké létező erő otthona. A jobb áttekinthetőség érdekében a jóga atyjai öt burokra osztották föl az embernek ezt a három rétegét: anatómiai réteg (annamaja kosa), fiziológiai réteg (pránamaja kosa), mentális réteg (manomaja kosa), intellektuális réteg (vidnyánamaja kosa), végül a boldogság rétege (ánandamaja kosa). A kárja sarírát az annamaja kosa alkotja, a szúksma sarírát a pránamaja, a manomaja, illetve a vidnyánamaja kosa, a kárana sarírát az ánandamaja kosa. Ez az ember fölosztásának vázlata annak érdekében, hogy magyarázatot kapjunk testének, tudatosságának és önvalójának működésével kapcsolatban úgy, hogy részleteiben érthessük meg azokat.

  1. ábra

kárja saríra

durvaanyagi test

szúksma saríra

finomtest

kárana saríra

kauzális test

annamaja kosa

anatómiai, szilárd burok

prithivi tattva

pránamaja kosa

fiziológiai, életerő burok

áp tattva

ánandamaja kosa

boldogság, éteri burok

ákása tattva

manomaja kosa

mentális, rezgő burok

tédzsasz tattva

vidnyánamaja kosa

ész, lélekkel föltöltő burok

váju tattva

A jóga integrációt jelent. A jóga az a művészet és tudomány, amely egyesíti a fönt említett három testet az öt burokkal, hogy kifejlessze a létező totalitását. A jóga arra tanít bennünket, hogy ritmikusan fejlesszük a testet, a tudatot és az önvalót úgy, hogy a prána váhiní (az energia folyama) és a szva-rasza váhiní (a tudatosság folyama és az önvaló esszenciája) akadályok nélkül áramolhasson egyenletesen, összekötve mindezeket a rétegeket egyetlen egységbe. A jóga terminológiája ezt nevezi szamjamának.

Egy az út

             Egy az Isten, de sok neve van. Egy az igazság, de különböző arculatokban tükröződik. Hasonlóképp egy a jóga, mégis nem csak testi, mentális[2] és szellemi jógaként húznak köztük határokat, hanem olyan különböző nevekkel címkézik fel, mint rádzsa jóga, karma jóga, bhakti jóga, dnyána jóga, hatha jóga, ghata jóga, mantra jóga, laja jóga, trátaka jóga, kundaliní jóga, saktipáta jóga, anásakti jóga, amrita jóga, táraka jóga és így tovább. Számos út vezet ugyanarra a hegycsúcsra. Mindegyik a szellemiség zenitjéhez vezet. Mint ahogy a medréből kilépő víz elárasztja a földet, az emberek tudatát az a gondolat befolyásolja, hogy a hatha jóga kizárólag a jóga testi változata. Emiatt nehezen látják meg a bölcsességnek azt a fényét, amely a hatha jóga gyakorlása révén fölvirrad a gyakorlóknak.

Lét és létesülés

A magban lévő létállapot az esszencia. Az esszenciából az a művészet következik, hogy megismerjük az ember sajátos benső természetét e téma révén. Meg kell tanulnunk először létesülni ahhoz, hogy megtapasztaljuk ama lét valódi állapotát. A mélyalvásban a lét szunnyadó állapota van jelen. Ez a „lét” támaszikus állapota. Azt nevezzük „létesülésnek”, mikor tudatos erőfeszítés révén rezgő állapotba hozzuk a lét szunnyadó állapotát. A „lét” elérése magába foglalja a radzsaszt. Megtapasztaljuk a szunnyadó lét aktív létesülésbe alakulását úgy, hogy mégis továbbhaladhatunk, hogy a lét dinamikus, megvilágosító tiszta száttvikus állapotában éljünk. Ahogy a sötétség lassan szertefoszlik a hajnal föltűntével és a hajnalból ragyogó fény lesz, úgy segíti a jóga a szunnyadó létet a fény meggyújtásával, hogy örökké az önvaló tudatosságában éljünk ártatlanul. Ez a valós lét, amit kévala avaszthának (az abszolútság állapota, a lét vagy egyedüllét állapota) neveznek.

Moksa sásztra

A jóga pszicho-fiziológiai és pszicho-spirituális téma, ami az alábbiakat érinti: a test szerkezete, az izmok tevékenységei, a véráram folyása az artériákban és a vénákban, bioenergia vagy bioplazma[3] az idegekben, a cselekvés és az érzékelés szerveinek viselkedése, az elme hatása a tudatlanságra és a tudásra, gőg és alázat, bánat és öröm, fájdalom és gyönyör, jó és rossz, rabság és szabadság, be- és kilégzés, törekvés és lemondás, a tudás bősége, illetve meglehetős gazdagsága, valamint az önvaló ragyogása.

A rádzsa és a hatha jóga a megszabadulás tudománya (moksa sásztra), az élet és halál kötelékeiből való megszabadulás művészete. A szellemiség létrájának megmászásában vezetik az embert. Az egyedüli különbségük, hogy míg a hatha jóga a testtől kezdi és a léleknél végzi, addig a rádzsa jóga a tudatosságtól kezdi, leereszkedik a testhez, hogy onnan újra felemeljen bennünket a lélekhez. Mindkettő keresztezi egymás útját és a béke, egyensúly, valamint teljesség elérése a kiszabott feladatuk.

Patandzsali fölsorolja azokat a betegségeket, amelyek a szellemi megvalósítás útján akadályoznak (Jsz I. 30.). Ez mutatja, hogy mind a testtel, mind a tudattal foglalkozik és mutatja, hogy a jóga nyolc szirma is (Jsz I. 30.) nyolc módszer arra, hogy megszabaduljunk a test és a tudat béklyóitól és a szádhakát[4] az önvaló és onnan tovább az Isten fölismerése felé vezesse.

A Hathajóga Pradípiká szerzője, Szvátmáráma azt mondja, hogy az ember háromféle betegségnek kitett, mivel a természet, a kozmikus ész, egyéni tudat és ész, az ahankára („én”-ség), a mamakára (enyémség), az öt elem és annak öt minőségének, valamint az érzékelés és a cselekvés öt szervének terméke. A betegség három osztálya: ádhibhautika (szárazság, földrengés, éhség, forgószél, áradás, harapás miatt föllépő betegség), ádhidaivika (a bolygók miatt kialakuló betegségek, amit modern nyelven genetikus okokból fakadó betegségnek, illetve allergiának neveznénk), valamint ádhjátmika (önmagad okozta betegség). Az ádhjátmika roga[5] lehet testi vagy lelki vagy mindkettő. Mivel ez utóbbi betegségek szokásaink és viselkedéseink miatt alakulnak ki, a hatha jóga megmutatja annak módját, hogyan győzhetjük le azokat saját erőfeszítéseink révén.

A Jóga szútra négy részre oszlik: Szamádhi[6] páda, Szádhaná páda, Vibhúti páda és Kaivalja páda.[7] Az első fejezet a kiegyensúlyozott tudatú emberek számára magyarázza a szádhanát[8]. A második fejezet a nyers testtel, illetve tudattal rendelkező embereket célozza és a szádhaná elkezdésének módját mutatja meg. A harmadik fejezet csodás képességekről beszél. Habár Patandzsali tárgyalja ezeket az erőket, arra is figyelmezteti a szádhakát, hogy óvakodjon attól, mikor próbálja meglovagolni forgószelüket, nehogy magukkal ragadják. Figyelmeztet, hogy ezek a sziddhik (erők) a szenvedés tornádójává korbácsolódhatnak. A negyedik fejezet részletesen elmagyarázza annak a jóginak a tudatos állapotát, aki az abszolútság, avagy egyedüllét állapotában (kévala avaszthá) van és azt, hogyan kell élnie és cselekednie a megszabadulásnak evvel az állapotával.

Szvátmáráma is négy részre osztja művét. Az első a jamától az ászanáig tárgyalja a jóga tagjait, a második a pránájámával foglalkozik, a harmadik a mudrával és a bandhával és a negyedik a szamádhival. Emellet néhány olyan gyógyító módszerrel és drasztikus technikával toldja meg a jógát, mint a krijá, avagy karma, amely a betegségeket gyógyítja a három testnedv – váta, pitta és slésma[9] – szennyezettségének vagy túlzásának esetén. Ez az egyedüli plusz információ a könyvben. Máskülönben szinte azonos a módszere Patandzsaliéval. Ezért a két mű nem csak kiegészíti, hanem támogatja is egymást.

Patandzsali azt állítja,[10] hogy az önvaló kapcsolatba kerül a meglátott objektumokkal és így a vágy hálójába gabalyodik. Elfeledjük valódi természetünket és a fájdalom, valamint a szenvedés áldozataivá válunk. Figyelmeztet, hogy nem lehetünk tudatában a jövőben bekövetkezhető szenvedésnek (Jsz II. 16.) és ezért a gyakorlást (abhjásza) és a lemondást (vérágja) javasolja (Jsz I. 12.).

Szvátmáráma azt írja, hogy az energia (prána) és a vágy (vászaná) az a két erő, amely szétszórja a csittát, azaz a tudatosságot.[11] Az energia helyes alkalmazása az abhjásza, valamint a csitta felszabadítása a vágyak alól, amely a gyakorlás útján megy végbe: a vérágja.

A gyakorlást hittel, bátran, jó emlékezettel, szemlélődéssel és tudatossággal végezd[12] – mondja Patandzsali. Szvátmáráma más terminológiát használ ugyanerre az állításra.[13] A gyakorlást megszakítatlanul kell végezni odaadással és elhivatottsággal annak érdekében, hogy lépteid szilárdan vezessenek a jóga útján.[14],[15] Ugyanakkor a vérágját is művelni kell, hogy felkészítsd a tudatod arra, hogy szabad maradjon a gyakorlás során utadba akadó tárgyakkal szemben.[16] Szvátmáráma az abhjászát és a vérágját a ha– és a tha-ként értelmezi. A ha és a tha a prána és az apána, azaz a törekvés (pravritti) és a visszavonulás (nivritti). Ahogy az elektromosság pozitív és negatív áramlásból áll, új, dinamikus élet áll be a hatha jóga által, amit átmadzsjotinak (lélek fénye) ismerünk. A Hathajóga pradípiká szerint a test támaszikus (tespedt), a tudat rádzsaszikus (tevékeny) és a lélek száttvikus (tiszta és fényes). Az ászanagyakorlás átalakítja a testet a tudat szintjére, aztán mind a testet, mind a tudatot megragadja, hogy a lélek ülőhelyére üljön.[17] Ahogy minden folyó a tengerben egyesül elveszítve önállóságát, úgy veszítik el az önvaló hordozói (az érzékszervek, a tudat, az ész, az én és a tudatosság) önazonosságukat és egyetlen egyesült lényként élnek a lélek tengerében. Ahogy a megpörkölt mag nem képes kihajtani, a jógi cselekedetei is mentesek a reakcióktól és ettől kezdve dzsívanmuktává válik, ebben az életben megszabadult önvalóvá.

Patandzsali sehol sem említi, hogy rádzsa jógát tanítana. Egy régóta tartó propagandának behódolva, sokan gondolják azt, hogy Patandzsali jógája szellemi, míg a hatha jóga testi szintű. Legtöbbünk jól ismeri a Jóga szútrát, de nem vagyok biztos benne, hogy ugyanennyire ismerjük mindannyian a hatha jóga szövegeit.

A cél és a lényeg

Mindkét szövegnek ugyanaz a lényege és a célja: a kévalja.

Patandzsali két szútrában tárgyalja a jóga velejét: „Mikor a tudatosság minden mozgása és rezgése megnyugszik, majd elcsöndesül, az önvaló a saját ragyogásában áll.”[18] Ahogy csak a tiszta tükör tükrözheti tisztán a képet, úgy a jógában is, ha a tudatosságot forrásában elcsöndesíted, ragyoghat elő az önvaló a tudat vagy az ész vagy az én tükre nélkül.

Szvátmáráma nagy erőfeszítéseket tesz, hogy hosszasan és világosan elmagyarázza ugyanezt; hogyan tapasztalhatod meg az ön-reflexió (átma dársana) állapotának ezt a szépségét. Hagy idézzek szövegének negyedik fejezetéből. Azt mondja, hogy az alábbiak szinonim kifejezések, mivel ugyanazt a jelentést és tapasztalatot vonják maguk után: „rádzsajóga, szamádhi, unmaní, manonmaní, sunjásúnja, paramapada, amanaszkatva, advaita, nirálamba, nirandzsana, dzsívanmukti, szahadzsa, turíjá” (HJP IV. 3. és 4.).[19]

Ahogy a sószemek elolvadva a vízben vízzé válnak (HJP IV. 5.), ahogy a kámfor belemerülve a lángba lánggá válik (HJP IV. 59.), úgy olvad a test, az elme,[20] az ész, az én és a tudatosság az önvalóba és válnak eggyé.

„Az elme az érzékszervek királya, a prána az elme királya. A pránát finomítsd áramlásának hangja révén,[21] hogy mind a prána, mind a vászanák[22] felszívódjanak” (HJP IV. 29. és 30.).

„Ahogy a térbe helyezett üres agyagedény üres kívül-belül, a jógi üres kívül-belül. Ugyanakkor, ahogy a tengerben lévő edényt kívül-belül megtölti a víz, a tökéletes jógi kívül-belül az önvalót látja” (HJP IV. 50.).

„Nem csak kívül és belül szűnik meg a jógi gondolkodni, hanem pozitív módon elhagy minden erőt és tökéletes csöndben marad bárhol és mindenhol. Ekkor ebben az állapotban megtapasztalja a kévalját és csak ez az állapot marad” (HJP IV. 57. és 62.). „Abban az állapotban mentes minden hibától, szenvedéstől, öregségtől, betegségtől, éhségtől és alvástól és mesterré (jógésvara) válik” (IV. 75. és 77.).

„Ahogy a tűz kialszik abban a pillanatban, ahogy a fa kialszik, a csitta elpihen az önvaló lakhelyén” (HJP IV. 98.).

„A szamádhival megáldott jógi teljesen elveszti az illat, íz, alak, tapintás és hang érzékelését; sem magáról, sem másról nem tud” (HJP IV. 109.).

„Nincs sem ébren, sem nem alszik, se nem emlékszik, se nem feled, nem érez sem meleget, sem hideget, se fájdalmat, se gyönyört, se megbecsülést, se szégyent, viszont tiszta és erényes” (HJP IV. 110., 111. és 112.).

A hatha jóga csúcspontja az, mikor az önvaló önvalóként merül a kiegyensúlyozottság, béke, bőség, bölcsesség és erény folyóiba, örökké és szabadon átitatva rostjait és sejtjeit. Ekkor a hatha jógi a jóga velejét issza.

[1] A hinduizmus tudósa.

[2] Iyengar terminológiájában a „mentális” a manaszra, a manomaja kosára, azaz az elmére vonatkozik.

[3] A parapszichológiában az asztráltestnek megfelelő energetikai test.

https://www.encyclopedia.com/science/encyclopedias-almanacs-transcripts-and-maps/bioplasma)

Az orvosi nyelvben az élő szervezet által termelt bioelektromos energia, amely közvetíti a mentális folyamatokat a külvilággal és a test önmagával folytatott kommunikációja érdekében. A bioplazma a fehérje félvezetőkben helyezkedik el. A szükséges elektromosságot az anyagcsere folyamatok, valamint az érzékszervek működése biztosítják. (http://citeseerx.ist.psu.edu/viewdoc/download?doi=10.1.1.841.4586&rep=rep1&type=pdf

[4] A jóga gyakorlója.

[5] Roga: betegség.

[6] Szamádhi: a jóga által megcélzott meditatív állapot elnevezése. a nyolc módszer közül a legmagasabb szintű; szama: egyenlő, kiegyenlített; ádhi: fölött; dhi: buddhi/ész. Szamádhi: az ész kiegyensúlyozott állapotban tartása.

[7] Páda: „láb”, fejezet.

[8] Szádhaná: szellemi irányú gyakorlás.

[9] Az ájurvéda által meghatározott három nedv (dosa) levegős, tüzes, illetve vizes-földies természetű.

[10] A látónak a látotthoz való társulása a szenvedés oka. A közöttük létrejövő egyesülés kerülése a szenvedés gyógyszere. (Jsz II. 17.)

[11] A tudat tevékenységének két oka a vászaná és a prána. Ha valamelyik a kettő közül abbahagyja működését, mindkettő véget ér. (HJP IV. 22.)

[12] Hittel, eréllyel, emlékezettel, éles értelemmel és a föloldódás erejével végezd a jógikus fegyelmezést, hogy megtapasztald az abszolút tudatosságot (Jsz I. 20.).

[13] Hat minőség vezet sikerre a jógában: jókedv, rendíthetetlen kitartás, bátorság, értelmi képesség, hit és a rossz társaság elhagyása (HJP I. 16.).

[14] A gyakorlás akkor lesz szilárdan megalapozott, mikor megszakítás nélkül és odaadással műveled hosszú időn át (Jsz I. 14.).

[15] Egy ilyen kunyhóban lakva, ment minden gondtól, a jógi gyakorolja a jógát és kizárólag a jógát, úgy, ahogy azt guruja tanította neki (HJP I. 14.).

[16] A jóga nem fog sikerülni, ha túl sokat eszel, ha túlerőlteted magad, ha túl sokat beszélsz, ha céltalanul sanyargatod magad, ha nem válogatod meg társaságod és ha kicsapongó vagy (HJP I. 15.).

[17] Az ászana a testet és az elmét szilárddá és stabillá teszi, (a gyakorlótI szabaddá teszi a betegségektől és könnyűvé tagjaiban (HJP I. 17.). – Az ászana szó szerint „ülést”, „ülőmódot” jelent.

[18] Yogah cittavritti nirodhah. Tadá drastuh szvarúpé avaszthánam. (Jsz I. 2. és 3.)

[19] Rádzsa jóga: királyi jóga (azaz a tudati mozgások leállításának módszere); szamádhi: teljes föloldódás; unmaní: túl az elmén; manonmaní: az elme kioltása; sunjásúnja: üresség és mégsem üresség; paramapada: a legfőbb állapot; amanaszkatva: túllépés az elmén, advaita: nemkettősség; nirálamba: támasz nélkül; nirandzsana: tiszta; dzsívanmukti: megszabadulás már a testben; szahadzsa: természetes állapot; turíjá: a negyedik állapot (az ébrenléten, álmodáson és mélyalváson túli meditatív állapot).

[20] Iyengar a manasz szanszkrit szót a mind angol szóval adja vissza, aminek túl széles a jelentéstartománya. A jóga ismeretelméletében a manasz az érzékszervi érzékleteket rendezi tapasztalatokká, továbbítja az ész (buddhi) felé, majd az ész által hozott döntéseket közvetíti vissza az idegrendszer számára, hogy a test mit tegyen. Ez a neuromotorikus működés nagyjából megfelelteti a manasz szerepét a modern elmefilozófiában ugyancsak mindnak nevezett agyműködéssel, amit magyarra elmének fordítanak. Ilyenkor én is evvel a szóval adom vissza a mindot. Sok helyen azonban Iyengar a mind általánosabb, „tudat” jelentését veszi alapul, ilyenkor ezt a magyar szót alkalmazom a fordításban.

[21] A pránát, azaz az életerőt különböző hangok, azaz mantrák révén lehet irányítani és egyre finomabb anyagi szintre emelni.

[22] Az előző életben szerzett tapasztalatok lenyomatai (a vászanák) az életerő burkában (pránamaja kosa) veszik körül az önvalót. Ez a két szútra mutatja, hogy a pránájáma elsősorban nem légzésirányítást vagy légzőgyakorlatokat jelent, hanem az életerő művelését.